Húsvét utánra ígérte a kontrakciós ívet. Előre bíztatott, hogy jó-jó eddig bírtam, na de majd most elválik mennyire vagyok ideális páciens.
Így kellő elszántséggal felvértezve érkeztem az aktiválásra.
Megint sokáig vizsgálódott, nézelődött, hümmögött... aztán csak kérte a kontrakciós ívet.
Nagyon fura érzés volt, mikor levette a felső ívet, éreztem megint a fogaimat egyesével :)
Először rögzítette az ívet a metszőkre, aztán befűzte a gyűrűkbe az ív végeit. Az első fogaimmal együtt húzta hátra az egész ívet. Fasza volt...
Aztán jött megint a fényképezés. Ha jól számolom, most harmadszor... Sosem értem, hogy fér be az a nagy tükör a számba... ilyenkor úgy érzem, szétrepednek az ajkaim, akkorára kell kinyitni... de persze ezt is túl lehet élni.
Mikor kijöttem 'megnyugtatott', hogy nem aktiválta meg nagyon a kontrakciós ívet. Aha. Így csak kétszer vettem be fájdalomcsillapítót. Az alvás azóta is nehézkes. Enni most kezdek megint, első két nap csak bébiétel, és brokkolis krumplipüré sajttal. De külső megfigyelők szerint, máris látszik valami eredmény, miszerint kisebb a hármas helyén lévő rés.
Új gumizást is kaptam, alsó hatos kívülről, a kontrakciós ív szarvacskájába szintén kívülről. A kontrakciós ív még csak-csak. De mikor berakom a gumikat, pár percig, mintha satuban lenne a fejem. De ez is napról napra kevésbé rossz.
Azért remélem ezt a két nagy rést nem úgy fogjuk eltüntetni, hogy befelé döntjük a felső metszőket...
Fotót próbálok, de már elfogyott a tárhelyem...
